|
![]() |
![]() |
![]() |
Jelentése: lyuk, forrás Mindennek a kezdete vagy forrása. Eredetileg egy pontként jelölték, de a jobb olvashatóság kedvéért, egy kihansújozó kerettel rajzolták körül. Majd később a középpontra mutató vagy azon átfutó vonallal jelölték. |
![]() |
![]() |
Jelentése: szár, szál A világ létrejöttének következő pillanatát, az első un.száldimenziót ábrázolja, a szárat melyre ráépíthető mindenség minden eleme. |
![]() |
![]() |
Jelentése: termés, tám, támasz A következő lépés mely a kiterjedés felé mutat. Termés kezdemény melyre a végső kifejlődés támaszkodhat. |
![]() |
![]() |
Jelentése: zsendül, zsenge A fiatal világegyetem és a természet erejét, a szárból kifejlődő végső eredmény felé vezető kezdeti lépés jele. Igen gyakori népművészeti ábrázolás, ahol három szírmú virág (világ) vagy hajtás formájában jelenik meg. |
![]() |
![]() |
Jelentése: dob, dobban, durran Ösibb rajzolata az egyenlő szárú kereszt (+). A központi forrásból minden irányban nagy sebességgel kiterjedő világegyetem keletkezésének pillanatát ábrázolja. Megtalálható a táltos dobokon, mely a szertartásokon a világ keletkezésének hangját hivatott visszaadni. /A nagy bumm (big bang) elméletet a tudomány a XX. sz. közepén ismerte fel....!?/ |
![]() |
![]() |
Jelentése: isten Ez a típusú jel lényegesen régebbi szinbólum mit a katolikus egyház által használt kereszt. Már késő kőkori leleteken is megjelenik ez arajzolat. Az Árpáddal bevonuló magyarság is használta, jóval a római kereszténység felvétele előtt. |
![]() |
![]() |
Jelentése: isten Viszonylag "fiatal" jelnek számit. Miután felmerült az igény, hogy a magánhangzók rövid és hosszú változatát külön jelöljék, kezdték használni a hosszú í jeleként. |
![]() |
![]() |
Jelentése: egy Már a közel 8000 évesnek tartott Tatárlakai agyagkorongon is láható. Az emberiség egyik legrégibb szinbóluma. Az egy isten jele. Ha jól megvizsgáljuk, felfedezhetük benne az "i"-t isten ill. a "d"-t a teremtés pillanatának színbólumát. Lehet hogy aztjelenti, hogy "isten a teremtő"? Akiböl csak egy van. |
![]() |
![]() |
Jelentése: a, mint anya A magyar mitológiban a Fénymagnak nevezett oktaéderben, mely nem más mint két egymásnak fordított piramis, fontos helyen található, mert az oktaéder belső vázát alkotja és a középpontot is magába foglalja. |
![]() |
![]() |
Jelentése: á Kialakulás valószínű oka megegyezik a hosszú "í" kialakulásával. Egyes vélemények szerint az "a" megkettőzésével jön létre a fénymagban. |
![]() |
![]() |
Jelentése: jó A magyar mitológia szerint a Nyilas csillagképet és a Sarkcsillagot jelöli. A Sarkcsillag a Terentő csillaga, a Nyilas/Nimród pedig a Hunok csillagképe.Nem véletlenül jelenti hát éppen azt, hogy "jó". A Nimród csillagkép az egyetlen a földön, amelyik bolygónk minden pontjáról látható és uralja az égboltot. /miképpen a menyben, úgy a földön is.../ |
![]() |
![]() |
Jelentése: celőke, cél A "celőke" a nyíl tollas vége mely a vesszőt irányítja. Minden népnél a földön az irányt jelenti, de csak a magyar rovás ad pontos választ rá. A nyíl hegye a sarokra mutat, onnan folytatódik a "sátor" óvó jelentése, hogy soha ne felejtsük el, hogy hol lakik az Teremtő isten. |
![]() |
![]() |
Jelentése: pihe, pille, pehely A magyar mitológiban lélekmadarának szárnyát borító könnyű, de erős tollat jelenti. Átvitt értelemben a lélek könnyű vándorlását segíti. A lélekmadár a Turul, őseink szerint az égi és a földi világ közötti összekötő kapocs szerepét látta el. |
![]() |
Ezzel vége a Székely-Magyar rovásírás első betűcsoprtjának, az egy szárra épített betűk bemutatásának. Az "ly"-t azért vettem ebbe a csoportba, mert alapjele a pont, a szár, szál, vonal legkissebb alkotó eleme. Mi ez ha nem tiszta matematika. | ||
![]() |
Jelentése: rét, róna Az ősi írásokba csupán egy vizszintes vonal. Később kerűl a két szár közé. Ez a botra rovásnál megkönnyíti az összerovást. Érdekesség, hogy a kínai írásban a vízszintes vonal szintén rétet, sík mezőt jelent. |
![]() |
![]() |
Jelentése: csap, csatorna Ebben az esetben is a két vízszintes vonal hordozza jelentést, a két szár csupán lezárja, egységbe foglalja a szinbólumot, így alkotja a "CS" hangunk rovás betűjelét. A létra fokai csapolással vannak rögzítve a szárakhoz. (nomád pásztor népek nemigen építenek csatornát, ez inkább az öntözéses földművelésben járatos népekre jellemző) |
![]() |
![]() |
Jelentése: zár Régi térképeken, ha egy utat vagy szorost lezártak hasonlóan három vonallal jelezték ezt. A magyar mitológiában két jelentése is van. Az egyik egy védő lezáró, a másik pedig a "világ-létra" vagy "virág.létra" mely a termtőhöz vezető utat jelenti. Falusi házaknál ma is láthatunk ilyeneket. |
![]() |
Érdekessége ennek a jelcsoportnak az, hogy a létrának az első foka az R, a második foka a Cs, a harmadik foka pedig a Z betünk rovás jele. Nem tudni mennyi a véletlen szerepe ebben az esetben, de az R, a Cs, és a Z betűnk adja, éppen ebben a sorrendben a RáCsoZ szavonkat, hisz éppen ebben a sorrendben húzzuk a vonalakat, amikor valamit berácsozunk. v.torboszlóy Székesi Emil Zoltán |
![]() |
|
bõvebben ...................................................letölthetõ pdf. |
|
|
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() ![]() |
|
![]() |
|
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
---|
-Dési rovásemlékek ( Zomoráné Cseh Márta)
Magyar nemzeti erekjék... (Székesi Tőkés Emil Zoltán) | |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
v.torboszlóy SZÉKESI TŐKÉS EMIL ZOLTÁN
- Magyar nemzeti erekjék... (Székesi Tőkés Emil |
.I.-RÉSZ
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME ÉS A MAGYAR NÉP EREDETE,
AZ ETNOGENEZIS MINDEN NEP TÖRTÉNELMÉNEK
/IGY A MAGYAROKNAK IS/
EGYIK MEGKERÜLHETETLEN KÉRDÉSE ,
MERT A MODERN KORBAN NEMZETI ÖNÉRZET EGYIK FONTOS
TÁPLÁLÓJA ÉPPEN A SZÁRMAZÁSTUDAT ÉS A HAGYOMÁNYŐRZÉS !
A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete.
(A magyarok ősei a piramisépítők népe
A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink
evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy
legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi
származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább
elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a
történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a
tanítása felé haladnak.
Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a
nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos
történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória
mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai,
mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a
tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb
bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható
eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni.
Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem
a leírásomat.
Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett
piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága
rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt
ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta,
mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A
világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat
olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy
fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori
történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a
tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint
maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi
történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került
ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az
ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig
vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az
elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot
eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság
közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni
tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől
függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása.
A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi
kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni.
Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen.
Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek
támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható.
Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a
mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az
első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból
egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar
történelemtudomány - legalábbis a tanított - ezzel a módszerrel él.
Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a
magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele.
A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos
tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál
legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni
rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett
bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok,
és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre.
Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok
következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az
állításaim igazolására.
Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség
őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló
írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok
a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4.
Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda
szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom,
9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér
szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal
tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága
történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány
adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható,
mások által is elismerhető történetét.
Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen
érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás
csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan
hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az
őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar
történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás
érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a
magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon
is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban
maradjunk a címbeli kérdéskörnél.
Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban
egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori
legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül
eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az
Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más
tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi
nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések
levonását az olvasóra kell bíznom.
Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és
lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a
magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig.
És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy
az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és
ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az
egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli
nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk
egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a
magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon
pont azok felejtették el, akik belőlük származtak.
A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével
szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a
Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1),
(2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról
szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései
a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a
Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar
közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a
76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a
tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti
ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni
szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar
szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos
eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem
e kérdéskörben.
Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy
egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles
történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk
után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden
nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a
nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre,
vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy
nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre
ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás
érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan
beolvadnak azok nemzetiségébe.
Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal
kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen
nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez
a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás
Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70.
oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve - az akinek nincs
címere, oroszlánt visel - elv hatására rajzolt fantáziacímerről van
szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét
oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi
kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság,
képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II.
András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel
rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a
magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az
oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint
szerveződött a nép állama és vallása.
Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el
az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri
a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert
már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne
szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is
megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket,
azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész
miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély!
Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem
másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a
legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában.
A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek,
hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét.
Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra.
Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak,
csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar
őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes
ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi
leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív
elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika
megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig
(Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek
a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról,
Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény